A szamár, a medve és a nyuszi története..

Tanmese a szeretetről💞
 Egy szép napon a nyuszi, a medve és a szamár elhatározták, hogy meglátogatják Istent. Neki is álltak sürögni-forogni, kenyeret sütni, ajándékként. Amikor kosárkába tették, elindultak a Mennyországba. Ahogy haladtak az erdei úton, látták, hogy egy kismadár kiesett a fészekből. A medve így szólt: sajnálom kismadár, én most nem érek rá segíteni, sietek Istenhez.. A nyuszi fél vállról odavetette: sajnos most én is sietek, ajándékot viszünk Istennek.. A csacsi így szólt: Kismadár, amire mi visszaérünk, te elpusztulsz itt éhen-szomjan. Gyere, odaadom a kenyerem felét, hogy életben maradj. Majd letörte fele kenyeret.

Haladtak tovább, egyszer csak látják, hogy a bokorban egy róka csapdába szorult. Sírt, beszorult a lába. Így szólt a medve: Sajnos én most Istenhez sietek, nem érek rá.. Nyuszika csak megvonta a vállát, egyetértve a medvével. Csacsi látta, hogy a róka már régóta a kelepcében lehet, nem volt jó bőrben, ezért így szólt: Amire mi visszaérünk, te elpusztulsz itt. Jó régen lehetsz étlen-szomjan. Gyere, odaadom a kenyerem másik felét.. majszold.. majd a lábával lerúgta a csapdát a rókáról. Nemsokára beértek a Mennyországba, nyílódtak a kapuk, jött eléjük Isten, és így szólt: Örömmel fogadlak bennetek gyermekeim.. Ekkor a medve felhajtotta kosárkáján az abroszt, és ott volt a gyönyörű kenyér, majd így szólt: Neked hoztam Istenem. Nyuszika is fellebbentette a kosárkája kendőjét, szintén egy szép cipó volt benne. Ekkor Isten a csacsira nézett. Ő tudta, hogy üres a kosara, szégyellte magát. Fellebbentette az abroszt a kosárkáról, és a kosár tele volt gyémánttal.. Ekkor Isten így szólt hozzájuk: Tudjátok, hozhattok nekem bármit.. de aki a társain segít, az Istenhez mindig tele kosár gyémánttal érkezik❤️😇

"Kovács-Magyar András: Tanmese"